Nyaklánc

Az egyik legősibb és legkedveltebb ékszer. Eleinte kagylóból, fogakból, gyöngyből készült, később nemesfémből és drágakőből.
Az egyiptomi nők arany amuletteket viseltek, vésett miniatűr domborművekkel, – az ékszergallért azonban mindkét nem kedvelte. A gótikában virágfüzéreket, a reneszánsz és barokk korban súlyos aranyláncokat hordtak. A XVI. században lett a férfiak kedvelt dísze, masszív láncokon viselték rendjeleiket.

Karkötő

A csuklón vagy könyök fölött viselt ékszer ősidők óta kedvelt dísz, férfiaknak, nőknek egyaránt. Az egyiptomiak a bokaperecet is szívesen hordták. Germán harcosoknál a bátorság jelvénye volt, egyben védte a csuklót harc közben. Az újkorban egy ideig kizárólag női ékszer volt. Aztán – úgy húsz-harminc esztendeje – divatba jött a „dögcédula”, az erősebb nem ékszereként.

Gyűrű

Az ókorban – mint megint – lábujjon is hordták. Kézen mindenképpen azt jelentette: viselője olyan gazdag, hogy nem kell nehéz munkát végeznie. Kedvelt jegyajándék volt. Eleinte a köves változatot küldték vagy adták a kedvesnek, a jegygyűrű csak az újkorban változott „egyszerű” karikagyűrűvé. Igaz, mindjárt mellette termett a kísérőgyűrű, azaz a míves drágaköves ékszer.

Fülbevaló

Eredetileg férfiékszer volt – csontból, nemes fából, fémből. A középkor végére az egyik legfontosabb női divatkellékké vált, az erősebb nem körében már csak a kalózok, matrózok és martalócok viselték.

Változata a klipsz: egyszerű csukódása miatt a XX. században terjedt el. Egészségügyi és higiénés okokból ugyanis sokan ódzkodtak a fülfúrástól. Aztán az 1990-es évekre, a punk stílussal együtt a testékszerek is népszerűvé váltak.

Melltű, bross

A legrégebbi ékszerek közé tartoznak. A fibulát az ókori, majd a honfoglaláskori népek a ruha összetűzésére használták. Egyszerűbb és díszesebb változatai is előkerültek, tehát nem csak ékszer, hanem az öltözék elengedhetetlen része volt.

A melltű női ékszerként a XIX. században vált kedveltté: blúz vagy ruha kivágásának díszeként. A biedermeier korban féldrágakőből, később aranyzománcból készítették. A szecesszió pedig gazdag, dekoratív formájú, gyakran virág és állatmotívumokkal ékes melltűket hozott divatba.

Csüngő

Francia neve breloque. Kis méretű dísz fémből, elefántcsontból, porcelánból, nemes fából, féldrágakőből. A XVIII. századtól vált népszerűvé, noha már a késő gótikus burgundi viselethez is hozzátartozott a csengő-bongó díszítés. A rokokó gavallér eleganciáját ugyancsak fokozta az egymáshoz ütődő csüngők csilingelése. Utóbb e csecsebecséket férfiak óraláncukon viselték.

Medalion

Kis méretű, ovális vagy szív alakú, aranyból vagy ezüstből készült dísztárgy. A romantika korában nagyon népszerű volt: gyakran a szívnek kedves személy hajfürtjét, képmását tartották benne.