Olyan nevek hordják a Nanushka-ruhát, mint Lucy Liu vagy Návai Anikó hollywoodi tudósító. Nemrégiben Dobó Kata is az ön ruháját viselte egy tévéműsorban. Honnan a Nanushka név?
Kiskoromban így becézett az apukám. Akkor még nem tudtam rendesen kimondani a nevem, a Szandit Naninak ejtettem, ebből lett a Nanushka. A családban rajtam maradt a név, apukám a mai napig így hív. De nem csak ezért tartottam meg. Közrejátszott a döntésben, hogy a kelet-európai Nanushka márkanév, különleges, friss és figyelemfelkeltő. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam vele kapcsolatban.

 
Négy évig járt a London College of Fashionbe, és szülei már korábban is kiküldték külföldre nyelvet tanulni. Sokat számított a szülői háttér?
Rengeteget! A szüleim kilencéves koromban Portugáliába küldtek, ahol angol nyelvű iskolában tanultam egy évig, s ezt itthon egy amerikai intézményben folytattam. E nélkül az élmény nélkül valószínűleg nem mertem volna körülnézni az angol iskolák között, és nem tanulhattam volna Londonban.

Ha itthon tanul tovább, ma akkor is divattervezőként dolgozna?
Nem vagyok benne biztos. Igaz, nem a gyakorlati oktatás számított, sokkal inkább az a tény, hogy kozmopolita lett az életmódom. Abban az időben sokat utaztam, de magában Londonban is rengeteg náció él, ez nagyon sokat adott. Persze az iskola is fontos volt, például a könyvtár szuper, a divattörténeti archívumokban megvolt mondjuk a Vogue, és sok más nagy nevű lap az első kiadásoktól kezdve. Szinte mindent itt tanultam meg. Mindig tudtam, hogy ruhákkal akarok foglalkozni. Sokáig azt terveztem, hogy nyitok egy multibrand üzletet a kedvenc márkáimból. A mai napig lenne kedvem hozzá. Ha jönne egy befektető, talán akkor sem magamnak csinálnék márkaboltot, inkább ilyen üzletet. Azért árulnánk benne Nanushkát is.

Alig 24 éves, máris számos sikert tudhat magáénak Óriási díjat kapott, világszerte árulják a ruháit. Mi kell egy ekkora teljesítményhez? Véletlen? Tudatosság?
Nem hiszek a véletlenekben, de azt sem gondolom, hogy minden előre meg van írva. Az ok-okozat tényezőt viszont fontosnak tartom. Úgy érzem, nekem ezt kellett csinálnom, és nagyon örülök, hogy rátaláltam arra, amit szeretek. Ettől még nem gondolom, hogy hátra kell dőlnöm és ölbe tett kézzel élveznem eddigi munkálkodásom gyümölcsét. Nem kizárólag magamnak tudom be ezeket a sikereket. Jó csapatban dolgozom, mindenki ugyanolyan fontos részét alkotja az egésznek, mint én.

 
Hogyan tudja kézben tartani ezt a hatalmas vállalkozást?
A mindennapi ügyekben rendszeresen kikérem édesanyám véleményét, aki régóta dolgozik a ruhaszakmában. Ettől függetlenül kellene majd valaki, aki vinné az üzleti részt.

Egy interjúban olvastam: szeretné megőrizni a márka underground jellegét. Mégis sok helyen árulják a ruháit. Ez nem ellentmondás?
Magam sem tudom eldönteni. Keskeny a határ aközött, hogy valaki átmegy az undergroundból a mainstreambe. Nagyon szeretnék vigyázni rá, hogy ez velem ne következzen be. Próbálom megválogatni, hogy kinek mit nyilatkozom, és csak olyan fórumokon szólalok meg, amelyek közel állnak a Nanushka-stílushoz. Ha nem találok hasonlóságot, nemet mondok. Szeretnék minőségi maradni.

Egy divattervező nem arra vágyik, hogy minél ismertebb legyen, minél többen hordják a ruháit?
Nem egészen. Arra vágyom, hogy olyan ember hordja a ruháimat, akinek szánom, akire terveztem, akit beleképzeltem abba a darabba. Szeretnék ebből megélni, de nem az az elsődleges szempont, hogy minél többet eladjak. Nehéz egyensúlyozni a minőség és az üzleti siker között. Szeretném, ha a Nanushka nem lenne tömegmárka. Lehet, hogy ez kivitelezhetetlen, de próbálkozom.

És mi a helyzet az ismertséggel?
Szerintem a ruhák sokkal fontosabbak nálam. Engem zavar a személyi kultusz, nem szeretem, ha az egyént emelik ki és a termék nem számít.

Egy új kollekciónál mennyire figyeli az aktuális trendeket?
Azért figyelem, hogy képben legyek. Nem tagadom, hogy a trend bizonyos vonásai inspirálnak. De a színekben elég kötött vagyok, nagyon egyfélékkel dolgozom, s ez nemigen látszik változni.

Maga is csak ilyen színekben jár?
Tini korom óta feketében.

Mire a legbüszkébb?
Nem büszkeséggel: jó érzéssel tölt el, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek, és megtaláltam, ami fontos.

 
Kivel osztja meg örömét-bánatát?
Nemrég ért véget egy hat és fél éves kapcsolatom, vagyis most épp nincs párom. Ám nem vagyok magányos, hiszen sok időt töltök a barátaimmal, gyakran járok társaságba, és hozzám is átjönnek estéként a barátok, akikkel megosztom az érzéseimet, és akikkel rengeteget tudok nevetni. Most egyébként egy barátnőmmel lakom együtt. A barátokon kívül nálunk állandóak a családi programok is. Nagyon jó a kapcsolatom a testvéreimmel. A bátyám 11, a nővérem 12 évvel idősebb nálam, mindig ők vigyáztak rám, az ő baráti körükben mozogtam.

Vagyis nem szeret egyedül lenni?
Ráhibázott. Jellemző rám, hogy mindig van velem valaki, mindig keresem a társaságot. Igaz, mostanában azon veszem észre magam, hogy már nem viselem olyan rosszul, ha véletlenül mégis úgy alakul, hogy magamban töltök egy estét.

Könnyen esik szerelembe?
Régen volt rá példa, de mostanában már nem megy olyan könnyen, mert egyre több dolgot tartok fontosnak. Mint például azt, hogy a választottam nyitott lélekkel járjon a világban, akárcsak én. Legyen érzékeny. És ne adja fel az útkeresést.

...és érdekelje a divat?
Nem. Sőt! Nem kell olyan ruhákat hordania, amiket én csinálok. Persze azért jólesne, ha tetszene neki, amivel foglalkozom.